Valójában romantikus, sőt szentimentális léleknek tartotta magát. Soha nem gondolkozott olyan problémákon, hogy mi az élet értelme, vagy éppen azon, hogy mi legyen a reggeli. Az ilyen dolgokat mindenki megoldja magának, eldönti, vagy beleőrül, esetleg föladja a próbálkozást. Ő megoldotta: A második problémával kezdte általában, ha ennek a fogas kérdésnek elég időt szentelt, jöhetett a következő, az egyes számú. Akárcsak a reggeli esetében, itt is négy-öt esélyes alternatívát választott, majd mindegyik mellett pozitívumokat, és érveket, illetve negatívumokat és ellenérveket sorakoztatott fel. Ha elég sokáig gondolkozott a dolgon, akkor a probléma magától feloldódott: A párja szólt neki, hogy el fog késni a munkából, ha tovább tököl, ezért gyorsan megevett egy tál epres müzli, majd elindult.
 Szerette a müzlit, hiszen piros volt, akárcsak a vörös nap, ami véres korongként dobogott az égen, forró sugarával, és fényével árasztva el a órias, és szürke világot. Ez a három dolog, a téglaszín eper, a vérvörös nap, és az élénkpiros pulóver, ez a három adta meg a reggeli séta, és a munkába menet apró örömét, ez volt az élet sava-borsa.
 És aztán ott volt a lamentálás. mi az élet értelme? Az örök kérdés, azon kívül, hogy hogyan jutottak a kék földre. Az undorítóan kék, minden pirosat kioltó kék bolygóra... Az élet értelmén szeretett gondolkozni, hiszen nyugodtan rávághatta szinte mindig, hogy természetesen a piros pulóvere, amit mindennél jobban szeretett, esetleg nagy általánosságban a piros szín. Valójában nem volt biztos benne, hogy mindig ez a helyes válasz: Előfordulhatott az is, hogy az informatikai gépek. Igaz, hogy ezek adatlapjában nem volt egy cseppnyi piros sem, csak zöld, de legalább emlékeztette arra, hogy ő is ember, és megmaradhat néha az átlagon aluliak között. Természetesen az átlagot is ő szolgáltatta, és ennek mindenki alatta maradt. Büszke volt erre, és gyakran hangoztatta, hogy a körülötte levők ostoba, retardált, és degenerált emberek.
 Ezért is volt ő az átlagon felüli, az egyetlen, aki ismerte az igaz színt, és minden fontosat. Az egyetlen tökéletes, aki értett mindenhez, kivéve azokat a dolgokat, amikhez az átlagos tucatemberek. Például a főzés... De ez lényegtelen is volt számára. Szeretett volna gondolkodni egy kicsit, de elfelejtette, hogy miről. Vörös köd lebegett szeme előtt, és eszébe jutott, hogy milyen jó lenne egy kis epres müzlit enni reggelire...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.