A mai kapitalizmusunkban kér fő eladási format ismerünk . Az egyik a market driven eladási forma , ahol felmérik az emberek igényeit , és pusztán csak erre reflektálnak . Egy másik megoldás , hogy a kész terméket tekintik értéknek  a piac általános tendenciáji helyett. Ezt product driven marketinges formának nevezik . A történelem sor bebizonyosodott , hogy a haszonszerzés céljából létrehozott produktumok divatos jellegükből adódóan nem értékállóak . Viszont egy egyszerü kreatív ötlet képes megtalálni magának a saját szubkulturáját .

 Kiket érinthetnek meg a zsidós viccek ? A válasz persze hogy , elsősorban a zsidókat . Komolyabb hatást még az antiszemitákból válthat ki , de mivel a zsidóság a társadalom egészével együtt élve a sztereotípiák felhasználásával az egyszerü emberre is hatást gyakorolhat .

Hazánkban két meghatározhatónak nevezhető zsidó kulturális media felület van jelen . Az egyik a Mazsihiszhez szorosan kapcsolódó Szombat Folyóirat nyomtatott és online formájú felülete , a másik a Mazsihisz rivális az EMIH zsido.com-ja . Mindkét tabor fő céljának tekinti a világi és vallásos zsidóság összekapcsolását . De mielött mélyebben próbálnánk elemezni ezeket a lehetőségeket , célszerü belátnunk , hogy ezeken a felüteken ha egyáltalán kis rést engednének az készítőknek , akkor az végül az alkotói szabadság szinte teljes feladásához és az öncenzúrához vezetne .

 Zsidókkal kapcsolatos bárminek a szélsőjobbon lehetne nagy népszerűsége . A tapasztalt internetezőknek persze először a naczivadasz.com jut az eszébe .( Én most már nem tudom megynyitni de van twitterjük és facebookjuk ) Ez az oldal egyszerre volt álzsidó , álliberális és igyekezett minden társadalmi kissebséget magához kötni , hogy az aztán ordenáré módon , de mégis a zsenialitás határát súrolva viccet csináljon belöle . Az oldal jó érzésü látogatói között viszont elég hamar hányinger közeli érzést váltottak ki az olyan kifelyezések mint , harmadik generációs holokauszt-túlélő és a poénnak álcázott ferdítések . Vannak még a Jobbik pártmédiái a kuruc.info és a Barikád , aminek Pörzse Sándor a főszerkeztője . Az utobbi példákkal nem azt akartam szemléltetni , hogy érdemes nyílt antiszemitákkal dolgozni , hanem hogy a nemzeti tabor szélső része milyen hatalmas teret nyert.

A különböző alternative portálokkal a probléma az lenne , hogy az olvasó közönség nem találná elég érdekesnek és szükségszerünek pusztán izraelitákat tartalmazó képkockák megjelenitését  . A Mandiner befogadta a Gaymobilt , de az a Magyar belpolitiká teljes koru kigúnyolásán alapult . Maximum az IZSDB-ét látrehozó Matula magazine fogadná be , ha még létezne.

 Összegzésül látok fantáziát egy társadalmi csoportra vonatkozó elöitéletek kifigurázásában , de a legföbb probléma , hogy ezzel a szakosodással az alkotók kreativitása is korlátozódik . Mi a javaslatom ? Egyszerü . Tágítani kell a termék palettát , hogy a Mesügék csak egy része legyen a munkának . Célszerü lenne kulturális , politikai , mitologikus és mindenféle anekdotákat tartalmazó képregényeket , írásokat , videókat készíteni egy önálló felületen .

 A nap vörösen égett, a hajnal első sugarai szinte égették a bőrét. Ami másnak szelíd, meleg napfény volt, az neki majdnem lemarta a húst a csontjáról. A vér sebes patakokként folyt le kezéről, a földön pedig tócsába gyűlt. A nő testét szinte befedte, mint egy ruha a vörös burok, egy bársonyos takaró. Az új palást ijesztő volt, vad és mámorító, szabad és feloldozást hozó számára.
 Egy darabig gyönyörködve nézte művét, majd kezeire pillantott. A piros bársonykesztyűre hasonlító vér már kezdett megszáradni, és egész gyorsan veszítette el színét. Sötétebb, feketébb lett, szinte az éjszakánál is sötétebb, de nyugtalanítóan piros árnyalatú. Megijesztette a színváltozás, nem látott elég pirosat ahhoz, hogy jól érezze magát. Félt, rettegett. A távolból sziréna hangját hallotta. Elég volt a sziréna kék-piros színét maga elé idézni, hogy jobban érezze magát. Fölkelt, felkapta eszközét, a véres csavarhúzót, és elfutott. Téglavörös házak, vérvörös nap, és sötét, bíbor vér, mindenhol a kedvelt szín... És semmi más.

 Tisztelt olvasók!

 Az egyszerűbb, vagy privát kommunikáció érdekében az oldal szerkesztősége (Vörös Ablak, Sulfa) úgy határozott, hogy létrehozunk egy e-mail címet. A cím pirospulczi@gmail.com és itt lehet:
 - Személyes
 - Vallási
 - Politikai
 - Ismertető jellegű
kéréseket feltenni. Magyarán, ha mondjuk ez elektromos ekéről szeretnél egy ismertető szöveget kapni, akkor írd meg nekünk, és elbíráljuk a kérésedet. Egyéb üzenetekkel kérjük nem zaklatni a bloggereket!

Köszönjük:
Sulfa és  Vörös  Ablak

 Valójában romantikus, sőt szentimentális léleknek tartotta magát. Soha nem gondolkozott olyan problémákon, hogy mi az élet értelme, vagy éppen azon, hogy mi legyen a reggeli. Az ilyen dolgokat mindenki megoldja magának, eldönti, vagy beleőrül, esetleg föladja a próbálkozást. Ő megoldotta: A második problémával kezdte általában, ha ennek a fogas kérdésnek elég időt szentelt, jöhetett a következő, az egyes számú. Akárcsak a reggeli esetében, itt is négy-öt esélyes alternatívát választott, majd mindegyik mellett pozitívumokat, és érveket, illetve negatívumokat és ellenérveket sorakoztatott fel. Ha elég sokáig gondolkozott a dolgon, akkor a probléma magától feloldódott: A párja szólt neki, hogy el fog késni a munkából, ha tovább tököl, ezért gyorsan megevett egy tál epres müzli, majd elindult.
 Szerette a müzlit, hiszen piros volt, akárcsak a vörös nap, ami véres korongként dobogott az égen, forró sugarával, és fényével árasztva el a órias, és szürke világot. Ez a három dolog, a téglaszín eper, a vérvörös nap, és az élénkpiros pulóver, ez a három adta meg a reggeli séta, és a munkába menet apró örömét, ez volt az élet sava-borsa.
 És aztán ott volt a lamentálás. mi az élet értelme? Az örök kérdés, azon kívül, hogy hogyan jutottak a kék földre. Az undorítóan kék, minden pirosat kioltó kék bolygóra... Az élet értelmén szeretett gondolkozni, hiszen nyugodtan rávághatta szinte mindig, hogy természetesen a piros pulóvere, amit mindennél jobban szeretett, esetleg nagy általánosságban a piros szín. Valójában nem volt biztos benne, hogy mindig ez a helyes válasz: Előfordulhatott az is, hogy az informatikai gépek. Igaz, hogy ezek adatlapjában nem volt egy cseppnyi piros sem, csak zöld, de legalább emlékeztette arra, hogy ő is ember, és megmaradhat néha az átlagon aluliak között. Természetesen az átlagot is ő szolgáltatta, és ennek mindenki alatta maradt. Büszke volt erre, és gyakran hangoztatta, hogy a körülötte levők ostoba, retardált, és degenerált emberek.
 Ezért is volt ő az átlagon felüli, az egyetlen, aki ismerte az igaz színt, és minden fontosat. Az egyetlen tökéletes, aki értett mindenhez, kivéve azokat a dolgokat, amikhez az átlagos tucatemberek. Például a főzés... De ez lényegtelen is volt számára. Szeretett volna gondolkodni egy kicsit, de elfelejtette, hogy miről. Vörös köd lebegett szeme előtt, és eszébe jutott, hogy milyen jó lenne egy kis epres müzlit enni reggelire...

  Valójában nem is tudta, hogy pontosan mi a problémája. A rendszert érezte romlottnak, belülről rothadtnak, ami egyre csak rogy, mígnem végül teljesen összeomlik. Gyűlölte, utálta az egészet, hiszen elvettek valamit, ami az övé volt. Illetve nem is csak egy dolgot, de valamit, ami mindennél fontosabb volt, mindenképp. Föl s alá sétált a szobában, és megpróbált szabadulni gondolataitól - sikertelenül. Leheveredett az ágyra, de egy fél órai kínos heverészés után már fel is pattant, és tovább járkált. Apró, de izmos lábai szinte repítették, pedig a szoba mérte nem volt egy felszállópályához hasonlítható. Nem tudott ellenállni a gondolatnak, és elővette az egyik régi könyvét a polcról. A porréteg tökéletesen kifejezte azt, amit eddig is lehetett tudni: A férfi simán áttért az internetes tárházak használatához, a könyvek rovására. Fellapozta a szót, és undorodva nézte. Persze a rendszer alatt nyomott könyvben a rendszer leírásában nem lehetett hiba. Becsapta, a könyvet, és szomorúan körülnézett. ismét felállt, és odalépett a szekrényéhez. Óvatosan kinyitotta az ajtót, és finoman, szinte védően kiemelt egy ruhadarabot.
 Gyorsan felhúzta, és magabiztosság áradt szét a testében. A vörös pulcsi rásimult, körülölelte. A színt próbálták elvenni tőle, de sikertelenül.
A kommunizmus ehhez képest pedig fakó piros csak!

 Helló!

Ez a blog eddig bizonytalan, hogy mivel fog foglalkozni. Magyarul nem tudja senki, hogy miről fogunk írni. Biztos, hogy lesznek fenn mindenféle érdekes vagy épp érdektelen tárgyról szóló fejtegetések, sőt, esetleg novellák, politikai vagy vallási elmélkedések, és egy sorozat is, ami a Piros Pulcsis Tanár címet fogja viselni.
Sok szerencsét nekünk, és kellemes időtöltést továbbra is!